Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az élet védelmében

2011.03.26

Az abortuszról lehetne értelmes vitát folytatni, de ezt az ideológiai kultúrharc megöli


Mózes Szabolcs


A meg nem született gyermekek legnagyobb pechje, hogy ügyük a konzervatív–liberális, s azon belül is a keresztény–ateista 20. századi kultúrharc részévé vált.
  

Ezért nem lehet róla értelmes vitát folytatni, mivel az észérveket megöli az ideológiai megközelítés. Kár, hogy az áldozatoknem tudnak közbeszólni. Az írás apropója:mavan a megfogant gyermekek napja.
Pedig kevés olyan ügy van, melyről konzervatív és liberális ember egy nézetet vallhatna. A magát egyebek között a humanizmusból eredeztető liberalizmus fő alappillére a szabadság, melyet csak abban az esetben lehet korlátozni, ha ez egy másik ember szabadságát, életét veszélyezteti. Ebből a szempontból az érthetetlenül benevolens hazai abortuszszabályozás korlátozásáért folytatott erőfeszítés mint az emberi élet védelmében indított küzdelem alapvetően liberális harc kellene, hogy legyen. Ha a kérdésnek nem lenne meg a maga kultúrtörténeti beágyazottsága, mely eleve kizártja ezt, kiosztva a szerepeket: aki liberális, az az abortusz lehető legszélesebb körben való alkalmazhatósága mellett törjön lándzsát.magzat2_.jpg
A liberalizmus – nagyon helyesen – a másság elfogadását tűzi zászlajára, de ez ügyben zöld utat enged a másság elutasításának. Társadalmunk kiáll az egészségkárosodottak és fogyatékkal élők jogaiért, azt hangoztatjuk, mindenkinek helye van köztünk, senkit sem szabad kicsúfolni, kirekeszteni, lenézni, mert másnak született, mint az egészséges, úgymond normális többség. Tiltjuk a diszkriminációt, s közben ugyanazzal a lélegzettel harcolunk azért, hogy egy másságban „szenvedő” utódot művileg elvetélhessen valaki.
Ennél már csak egy rosszabb van: amikor még „másság” sem kell az eufemisztikusan terhességmegszakításnak nevezett művelethez. Csak a kényelem vagy a karrier: rosszkor jött. Mintha ő tehetne róla. Az abortuszok jelentős része paradox módon ebbe a kategóriába sorolható. S pont ezért – nem az álideológiai árokharc miatt – szinte lehetetlen a korlátozása: a társadalom már hozzászokott ehhez a kiskapuhoz. Az ideológia pedig morális felmentést ad.
Közben a társadalom álvitát folytat, melynek első felvonása arról szól, melyik az erősebb jog, az élet vagy a szabad választás joga. Pedig ilyen kérdés fel sem merülhet, egy humanista társadalomban magától értetődő, hogy az élet mindennél többet ér. Ha pedig ezt a vitát lezártuk, arról folytatunk diskurzust, mikortól élet az élet: ha már ver a kicsi szíve, ha már megvan mind a tíz ujja, amikor már rúg? Vagy csak a szüléssel indítunk? Miközben az alapiskolától az egyetemig az összes embertannal foglalkozó tananyagban feketén-fehéren szerepel a válasz. Az élet nem a szülés pillanatában kezdődik. Az, hogy a gyermek pár hónapig az anya teste által védve nő, nem jelenti azt, hogy nem létezik, hogy nem él.
Miközben képesek vagyunk jajgatni, ha a levágás előtt nem áramütéssel altatják el a mázsás disznót, szó nélkül elmegyünk amellett, hogy a meg nem született gyermek kis testét valósággal szétmarcangolják. Undorral tekintünk a spártaiakra, akik az a Taigetoszról a mélybe dobták nem elég életerősnek tartott gyermekeiket. Pedig mi ugyanazt csináljuk, csak szofisztikáltabb módszerekkel. A „férgesét”, a fölöslegesnek ítéltet kidobjuk. Még persze „idő előtt”, mégsem vagyunk barbárok!
Az abortuszról lehet értelmes vitát folytatni. Elvárhatóe egy megerőszakolt nőtől, hogy kihordja és megszülje bűnben és erőszakban fogant gyermekét? Kötelezhető-e a szülésre a terhességgel és szüléssel életét veszélyeztető anya? Ezek azok a kérdések, melyekre nagyon nehéz jó választ adni, s szinte lehetetlen mindenki számára elfogadható megoldást kínálni. De az, hogy valaki karrierindokok miatt elvetetheti-e gyermekét, nem tartozik ebbe a kérdéskörbe. Ez nem világnézeti, ideológiai, vallási vagy politikai kérdés – csak társadalmunk degradálta azzá. Ez emberiességi kérdés.
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.