Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Őrült szerelem

2011.03.27

Őrült szerelemmel...

Május 18.-a volt. Kint melegen sütött a nap, a fák teljes pompájukban kápráztatták el az arrajárókat. Ágnes az1.jpg ablakban állt és kissé szomorúan nézte az utcán sétáló embereket. Régóta élt már egyedül és a nyár közeledtével egyre magányosabbnak érezte magát. Szerelemre vágyott, arra az igazi mindent elsöprő nagy szerelemre. Azokra a férfiakra gondolt akik versengtek a kegyeiért, de a szíve mindig szabadon maradt. 
Miért nem tud szeretni senkit ?
Könnyeivel küszködve ült vissza az asztalhoz és retiküljéből kivette a kis piperedobozt.
Éden fekete haját szolárium barnította arcába fésülte, meg igazította a könnyektől elkenődött sminket  és vissza zökkent a mindennapokhoz. Szeretett ábrándozni, de mindig tudta mi a valóság. Határozott büszke nő volt, ritkán fordult vele elő, hogy munka közben el kalandozott de ma, nem tudott másra gondolni csak a magányra.
-Egy ilyen szép és csinos nő miért él egyedül ?  Kérdezték tőle gyakran a férfiak.
Nem válaszolt, mert ezt a magánügyének tekintette. Soha nem adta ki magát mert ugy gondolta, attól sebezhetővé válik. Csak barátnője Ica volt az, aki tudott az álmairól.
-Társra volna szükséged.
Mondta Ica.
-Szerelem nélkül ? 
Kérdezte ő és a téma e kérdés után már megszünt téma lenni. Az asztalon megcsörrent a telefon. Nem akarta fel venni, mert aznap nagyon sok dolga volt, de a vonal tulsó végén lévő telefonáló újra és újra vissza hívta. Kissé szomorúan emelte füléhez a kagylót és hallotta barátnője örömtől ziháló hangját.
-Meg találtam a férfit !
-Megtaláltam, megtaláltam az ideálodat !
Kiabálta szinte sikolzozva a telefonba. Ágnes mosolygott és halgatta ahogyan Ica próbálta ecsetelni a megtalált férfiről szóló történetet.
-Hol találtad meg ? 
Kérdezte Ágnes kedvetlenül mert nem hitt benne, hogy Ica azt a férfit találta meg akit ő oly régóta keres. Mert már régóta tudja, hogy az a férfi csak az álmaiban létezik.
-Az interneten. 
Válaszolt Ica halkan. Tudta, hogy Ágnes ezt a dolgoz komolytalannak tartja.
-Hidd el, ez más !
Folytatta Ica, mielőtt ő még válaszolhatott volna.
-El küldöm neked a fotóját. Legalább csak nézd meg.
Könyörgött Ica. És Ágnes e-mailjén pár perc mulva már ott volt Ő.
Komor arcal, szigorú, megfontoltembert kölcsönző tekintettel nézett bele az optikába. Ágnes szíve hevesebben dobogott a fotóláttán, csak nézte a képernyőről visszatekintő férfit és észre sem vette, hogy valaki percek óta ott áll mögötte.
-Ki ő ?
Kérdezte a kolegája Sándor.
-Egy barátom.
Válaszolta kissé pironkodva, mintha hozzá nemméltó dolgot követett volna el.
-Csak nem szerelmes vagy ?
-Lehet.
Válaszolta halkan Ágnes.
-Tetszik ?
Kérdezte a vonal tulsó végén Ica.
-Igen.
Mondta olyan gyorsasággal, mintha elakarnák venni tőle azt, ami már az övé.
-Mi a neve ?
-Alex és írj neki, ha tetszik.
-Nem !
Válaszolt Éva határozottan és azonnal hozzá is tette, hogy az internetes ismerkedés méltatlan hozzá és komolytalan dolog. De Ica válaszolt Alexnek, a levelek jöttek mentek Ágnes nevében. Azonban arra vigyázott, hogy Ági minden egyes választ elolvasson.
-Tetszenek a válaszai ?
Kérdezte egyszer Ica.
-Igen.
-Intelligensek és gondosan megfogalmazottak.
-Akkor válaszolj neki te.
Kérlelte Ica és ő azonnal bele is egyezett, mert már ő akarta meg írni neki a saját gondolatait. Éjszakákban nyúlóan beszélgettek Alexel, szinte mindenről.
Közben augusztus közepe lett és Ágnes üdülni készült. De ott nincs internet !  Hogy hagyja itt Alexet, aki miatt már hónapok óta a számítógép előtt ül ?  Aki meg változtatta az életét ?

-Rákos vagyok.
Szólt Ica az autóban.Ágnes, aki talán mindenkinél jobban szerette a barátnőjét nem hallotta meg a fájdalmas mondatot. Gondolatai messze jártak 5 ezer mérföld messzeségben Alexnál.
-Mellrákom van.
Folytatta Ica.
-Előre haladott áttét.
Ágnes arcán könnyek gördültek végig, de Ica tudta, hogy ezek a könnyek nem az ő vallomásának szólnak, hanem Alexnek. A szerelemnek, annak a gyönyörű érzésnek ami talán az ő segítsége nélkül örökre ki maradt volna Ágnes életéből. Tudta, hogy neki meg kell halnia, de Ági legalább boldog és ez őt is boldogsággal töltötte el. Egymásra néztek és már egymás gondolatait is ismerve Ágnes fékezett és vissza fordult. Visszament Alexhez, a szerelemhez, ahoz a férfihoz, akit mostmár tudta, hogy mindenkinél jobban szeret.

szerelem.jpg

Tehát Ágnes szerelmes volt őrülten és visszafordíthatatlanul...
Igen, nem könnyű az első szerelmet megfelelően kezelni különösen akkor, ha az negyven fölött köszönt ránk. És főleg akkor, ha a szerelmes hölgy még ráadásul pszichológus is. És Ágnes az volt.
Sok-sok év tapasztalata volt mögötte. Különféle problémákkal találkozott és mint mindig most is mindent felboncolt és megpróbált a szavak mögé nézni. De a legnagyobb problémát talán az okozta, hogy Alex félre ismerte őt.
-Vagy talán mégse ?
Kérdezte gyakran önmagától.
-Mert én ilyen vagyok szerelmesen ? 
Nem tudta rá a választ, hisz most először volt életében szerelmes. És ezt a szerelmet megnehezítette a távolság és a kapcsolattartásnak egy internetes formálya. Mert itt soha nem lehetsz önmagad, nincsenek mosolyok, őszinte pillantások, érintések, csak betűk és leírt szavak. Ebből kell megítélned a "mit akart ezzel mondani" kérdést. 
Bár segitenek a kis szívek a nevető és síró figurák, de ezzel soha nem tudod igazán kifejezni önmagad.
Teltek a napok és a hónapok és Ágnes egy monitor előtt ülve élte az életét.
Ott ült akkor is, ha talán nem kellett volna mert Alex éppen dolgozott, vagy abban a pillanatban talán szívesebben beszélgetett volna más nőkkel. Ágnes gyakran érezte ezt de annyira szerette Alexet, hogy elvesztette minden önbecsülését.
Már nem volt önkontrol, büszkeség, csak a ködben úszó szerelem ami újra és újra a monitor elé ültette. 
Elhanyagolta a munkáját, nem érdekelte a külvilág, minden pillanatának gondolata csak Alex volt. 
-Ne csináld ezt !
Szólt egyik nap a koleganője.
-Annyi férfi boldog lenne ha te........
-Alex velem is levelezik folytatta.
-Igaz, hogy én kezdeményeztem de ő érdeklődést mutatott.
Ágnes nem hitt benne mert úgy érezte, hogy Alex is szereti őt.
De, hogy a koleganők bebizonyítsák igazukat minden levelet, amit Alex számukra írt kinyomtatva Ágnes asztalára tettek. 
-Csak azért levelezik veletek válaszolta, mert unatkozik
De a keserű valóság csak ezután következett. Ágnes minden nap csak azért ébredt fel reggel, hogy bekapcsolja az msn-t... 
Tudta, hogy Alex mikor lép az internetre,és talán beszélgethet vele. Soha nem várt többet, hálás volt egy köszönésért is, vagy csak egy kis piros szívért. Így történt ez azon a borzalmas napon is.
Alex belépett, de nem köszönt,Ágnes arra gondolt, talán ismét nagyon elfoglalt. Késő délután már nem birta tovább és köszönt neki mert szerette,mert a világon mindenkinél jobban szerette ezt a férfit.
-Jó reggelt Drágám..
Jelent meg Ágnes üdvözlése a képernyőn....
-Most nem érek rá szívem mert tele az irodám...
...jött a válasz... De Ágnes még ennek a mondatnak is a világon mindennél jobban örült.
-Hogy van Alex ?
Kérdezte pár perc múlva az egyik koleganő.
-Dolgozik és most nem ér rá beszélgetni velem.

-Dolgozik ?szerelem--20olaj--2040x50-es.jpg
Nevetett a koleganő.
-Gyere velem majd megmutatom én neked milyen intenzíven dolgozik a te Alexed.
És Ágnes ment mert remélte, hogy talán a bizonyossággal enyhitheti őrült szerelmét Alex iránt.
És a szomszéd szobában ott volt a "férjezett" koleganő számítógépén Alex, aki különböző kedves szavakkal próbált hódítani. Ágneselőtt egy pillanatra elsötétült a világ és szégyenkezve halkan csak annyit suttogott.
-Én azt hittem, hogy szeret.
És elhagyta a szobát.
-Nemtudok nélküle élni... suttogta magában és hatalmas könnyei patakokba hultak az íróasztalra.
A képernyőre írta Alexnak, hogy  ""Szeretlek Téged"" de válasz nem érkezett. 
Magányosnak és szörnyen elhagyatottnak érezte magát már nem tudott másra gondolni csak arra, hogy meg akar halni, mert nincs miért élnie.
Talán fél óra is eltelt ezekkel a gondolatokkal mikor belépett az irodába koleganője.
Nevetve győzedelmes arcal odaszólt Áginak.
Alex, még mindig velem beszélget de már unom és Erzsó válaszolgat neki.
Ágnes fölált könnyeit letörölte, mégegyszer megnézte Alex fotóját a képernyőn és elindult a végtelenbe egyedül, magányosan és elhagyatottan.
-Ébredjen !  Ébredjen !  Ne adja föl !  Lélegezzen !
Hallotta az orvos hangját.
Élek...Döbbent rá a szörnyű felismerés és haragudott, gyűlölte azt az embert aki visszahozta őt ebbe a számára már semmit nem jelentő életbe.
 



-Látogatója van.
Szólt másnap az orvos. És az ajtóban ott állt Miklós, aki hónapok óta üldözte a szerelmével Ágnest.
-Miért csinálta ezt ?
Kérdezte szomorúan és hozzátette.
-Örülök, hogy él.
-Én nem !  Válaszolta Ágnes.
És hátat fordított a férfinak.
-Szeretem Alexet és nemtudok nélküle élni.
A szobában csönd volt, Miklós az éjjeliszekrényre tette a hatalmas virágcsokrot, könnyes szemekkel Ágnes elé állt és csak ennyit mondott.
-Az a férfi nem érdemli meg magát....
És kiment a szobából.
Másnap a munkahelyén Ágnes mindenkit megkért, hogy soha többé nem akarja tudni Alex mikor és kivel levelezik.
-Eltüntél mint szürke szamár a ködben.
Írta Alex párnap múlva a képernyőre.
-Hiányzom neki.....
Gondolta Ágnes és talán most érezte először  "mégis csak jó, hogy él.
Szerette Alexet mindent elsöprő őrült szerelemmel. De már tudta, hogy azt az őrültséget nem követi el soha többé. Azt is tudta, Alex olyan méllyen a szívében van, hogy meg kell tanulnia bármi történjen is ezzel az érzéssel élni. És továbbra is ott ült a monitor előtt és boldog volt, ha Alex a képernyőre írta, hogy I Love You... Gyakran látta, hogy a  ""csak"" szórakozni vágyó mindig más nic-kel regisztrált koleganőinek Alex továbbra is hevesen udvarolt, de a szíve már befele vérzett és a könnyei halkan a párnára folytak éjszaka. De ezt már soha nemláthatta senki.
-Karácsonykor haza megyek szívem. Megvan a repülőjegy.
Jelent meg egyik nap a képernyőn Alex mondata. Ágnes a boldogságtól majdnem ott halt szörnyet. Szíve hangosan kalapált, könnyeivel küszködve csak annyit tudott írni, hogy Drága Szerelmem.
-De még ne vedd biztosra, csak ha ott leszek.
Jelent meg a következő mondat.
De egy karácsonyra készülni kell, különösen ha Te érkezel gondolta Ágnes, de Alex erre valószínű nem is gondolt. Mert kettőjük között soha nem volt megbeszélt, pontosított konkretizálása a dolgoknak. Ha Ágnes kérdezett,  Alex mindig csak annyit válaszolt. 
-Már megint kezded velem szívem.....
Áginak nehéz volt megtanulnia, hogy az elhangzott mondatok bármelyik pillanatban megváltozhatnak. Számára szokatlan volt ez, mert nála minden kimondott szó mögött megfontolt döntés volt.

szerelem--szerelem.jpgKönyörgött Ágnes.
-Próbálkozom szívem. Adom el az üzletet tegnap írtam alá a papirokat.
-És akkor haza jössz ?
Kérdezte kissé bátortalanul Ágnes.
-Igen, egy darabig és aztán elveszelek feleségül és vissza jövünk ide.
Válaszolta Alex.
-Fogod itt szeretni biztos vagyok benne...írta Alex.
-Ez menyország itt szívem hidd el.
És Ágnes boldog volt, felhőtlenül boldog. Mert számára nem a  ""menyország""  volt fontos, hanem Alex.
Párnap múlva azonban ez jelent meg a képernyőn.
-Ez még nem biztos, hogy az üzletet el tudom adni ne vedd készpénznek.....
De mi a biztos ?  Tette föl a kérdést egyszercsak önmagának Ágnes... És kilenc gyötrelmesen hosszú hónap után megtalálta a választ.
Az biztos, hogy ő a világon mindenkinél jobban szereti Alexet és ha egy másik nő miatt valaha is elhagyja őt, akkor is csak az a fontos, hogy Alex boldog legyen !
Közben eltelt három év és Ágnes még mindig a képernyő előtt ülve várta minden nap, hogy mit ígér és mit változtat meg másnap Alex.
-Szeretlek szívem írta Alex néha, mert a szép szavakkal szűkolködött ha Ágnesről volt szó.
-De ha Ágnes egy nap nem volt a képernyő előtt, őrjöngött a düh-től.
-Már megin hovatüntél ?  Kérdezte nem éppen szerelmes hangon a telefonba...
És így teltek a hónapok és az évek.
Minden év szeptemberében Alex hazalátogatott és az a két hét csak az Ágnesé volt.
-Most ha hazamegyek szívem hamarosan utánam jössz és összeházasodunk.
De Ágnes már tudta, hogy ezek csak megfontolatlan kijelentések.
De olyan őrülten szerette Alexet és tudta még belehalna a szakításba.
Már Ica sem volt aki segített volna neki elfeledtetni ezt az őrült szerelmet.
-Hamarosan ismét hazamegyek Drágám és most velem jösz írta Alex három és fél év után egyik délutánon.
-Már nem tudok hinni neked.
Válaszolta Ágnes bátortalanul, mert félt, hogy Alex megsértődik.
-De már biztos szívem, mert már nem tudok nélküled élni annyira hiányzol.
-Csak még egy kicsit tartsál ki kérlek.
És Ágnes ujra hitt, mert hinni akart.
Másnap egy üzenet-érkezett a telefonjára Alex írta.

"Kár volt veled töltenem a hétvégét, Te sose fogod otthagyni a vén pénzeszsákot, én csak arra kellek neked, hogy megdugjalak" Alex.

Az üzenet tévesen Ágnesnek érkezett.

Elolvasta az üzenetet, oda ment a számítógéphez és kitörölte azt a nevet, hogy ALEX.... 
 



Azon a nyáron tikkasztó nyári hőség volt, a napsugarai szinte megperzselték az addig zöldszínben pompázó40948_azur4.jpg faleveleket. Tarka volt a part az ott napozó emberek színes fűrdőruháitól, a röpködő tollaslabdák és a vízben sikongó gyerekek igazi üdülőparadicsomi hangulatot adtak az egyébként kissé puritán vízpartnak. A távolban hajó kürtje szólt és a hajó királyokhozméltó büszkeséggel siklott a vízen. Mindkét oldalon Magyar zászlókkal feldíszített vitorlások kísérték kellő távolságban, olyan volt, mint mikor a királyi gárda sorfalat áll, az Angol trónörökös érkezésekor....
Az emberek, egyre közelebb jöttek a parthoz, hogy megnézzék ezt a nem mindennapi látványt, csak egyvalakit nem érdekelt semmi, ő ülve maradt, fejét lehajtva nézett magaelé szomorúan....
Közelebb mentem, mert már régóta figyeltem ezt a nőt, aki feltűnően nem illet bele ebbe a vidám hangulatú kavalkádba.
-Jónapot. Köszöntem kissé félve....
Fekete haján csillogtak a napsugarak, fejét felemelte és szeméből hatalmas könnyek csorogta le napbarnította arcán..
-Jónapot.
Válaszolt alig hallhatóan, ápolt kezével letörölte könnyeit és gondosan kifestett szépen ívelt száján, halvány mosoly jelent meg.
-Elnézést kért majd fölállt és nézte az egyre közeledő "Királyi Flottát".

Kérdeztem bátortalanul, közben kezemet nyújtava egy bemutatkozást szerettem volna kierőszakolni.
De ő már elfelejtette, hogy én is ott állok, a távolban nem a közelgő hajót,hanem valami mást látott mert szemeiben ismét hatalmas könnyek jelentek meg.
Vajon mit láthat, vajon mire gondol, merült fel bennem a kérdés, de ő olyan szomorúan nézett a távolba, még azt sem vette észre, mikor cigarettám hamuja a törölközőjére esett.
-Valami baj van ? 
Szedtem össze minden bátorságomat és szegeztem neki azonnal a kérdést.
-Nincs semmi baj válaszolta kedvesen és egy viszontlátással otthagyott. Csak álltam, mint akinek földbegyökerezett a lába és néztem a távolodó nőt akit éreztem valószínű most láttam utoljára.
Felvettem az otthagyott törölközőt, alatta piciny füzetecske volt tele versekkel és egy befejezettlen vers, amely Alexnak szólt.
Hát ezért sírt, tört rám hírtelen a felismerés. Gondosan összehajtottam az illatos törölközőt és elindultam a száloda felé.
Nem tudtam másra gondolni, csak arra a szomorú nőre, aki testben ott volt a vízparton de lélekben nagyon messze járt. A hőség szinte elviselhetetlen volt még ebben a késő délutáni órában is, a szálodához érve leülten a parkba és elővettem a kis versesfüzetet.
Azokban a versekben benne volt egy szenvedélyes szerelemnek minden boldog és boldogtalan pillanata. Olvastam egyik verset a másik után,  megszünt létezni a külvilág körülöttem és éreztem, hogy szívem egyre hevesebben kalapál és ott volt a befejezetlen vers, amelyből mindent megértettem.....
Bezártam a kis füzetet és azon tünődtem, vajon szerettek-e engem így valaha, mikor a hátam mögött megszólalt egy kedves hang....
-Köszönöm, hogy elhozta a füzetemet mert ebbe van az életem.
Zavaromban csak annyit tudtam mondani elnézést, hogy beleolvastam.
-Semmi baj válaszolta, boldogan magához ölelte a piciny füzetet és már indult is.
-Kérem ne menjen el dadogtam ilyedten...a törölközője is itt van.
Megált, gyöngéden rám mosolygott és leült mellém a padra.
Csönd volt, a távolból csak a tücskök ciripelése hallatszott ültünk egymás mellett, de ő már ismét elfelejtette, hogy én is ott vagyok.
-Kinek szóltak a versek ? Törtem meg a csendet.
-Alexnek válszolta röviden.
-Ez egy szép szerelem mondtam bizonytalanul, mire ő fölállt, szemembe nézett és gyermeki ártatlansággal csak annyit mondott "ez egy meggyötört szerelem".
Majd köszönés nélkül távozott,kétséget és félelmet hagyva magaután, hogy most talán tényleg soha többé nemlátom ezt a nőt...... 

Húsz év múlva Alex telefonjára érkezett egy üzenet,és így szólt.
"Édesanyám haldoklik.Péter"

Jó reggelt Anyuka nyitott be az ajtón Péter, aki fölött szintén elteltek az évek..... Ősz haja, kissé a szemébe fésülve, hogy anyja ne lássa, ő is álmatlanul feküdt egész éjszaka. Jó reggelt fiam, köszönt Ágnes éppen csak suttogva, mert ereje már alig volt, de a fiának még az utolsó erejét is összeszedte. Péter mellette állt az évek hosszú során és megértette, hogy anyja halálosan szereti Alexet

Mindjárt leszáll a repülő, szólt halkan Péter... És Ágnes szeméből hatalmas könnyek folytak a frissen keményített ágyneműre. Szája sarkában halvány mosoly jelent meg, erőtlen kezével megfogta Péter kezét és közelebb húzta magához.

Fiam, ha nem tudom megvárni őt, mond meg neki, hogy mindig nagyon szerettem. Kicsit pihent, aztán folytatta.... És emlékét magammal viszem... Megtudod várni Anyuka, mert húsz évig vártál és Te vagy a legerősebb nő ezen a földön mondta Péter és anyja homlokára tette kezét, de nagyon óvatosan mert tudta, hogy már ezzel is fájdalmat okoz.

Ekkor halk kopogás hallattszott és az ajtón belépett Alex.

Öreg volt, arcát meggyötörték az évek és haja fénylett a fehérségtől. Ágnes szíve hevesen dobogott, kezét Alex felé nyújtotta, száján nem jöttek ki a hangok, csak a könnyek záporoztak a fájdalomtól megkinzott fekete szeméből. Alex mellett erős, vaskos férfi állt, aki ötven év körüli lehetett. Karját nyújtotta apjának és oda kísérte az ágyhoz. 

Michael ?  Kérdezte Ágnes elcsukló hangon. Igen, felelte a férfi. És Ágnes minden erejét össze szedvebeautyfulhatterkep__szerelem_romantika_zhk1221841519.jpg mosolyogni próbált, mert boldog volt és azt akarta, hogy így emlékezzenek rá. Még mindig milyen szép vagy...suttogta, aztán Alexhez fordult. Köszönöm, hogy eljöttél.....Soha nem lehettem a feleséged, nem lehettem "Mrs Ágnes Kaposy",  de most itt vagy velem és ezt a pillanatot el viszem magammal.

Kezét Alex szívére tette és annyit mondott.... Isten vigyázzon Rád. Aztán lehunyta szemét és a szája sarkában halvány mosollyal elindult oda, ahol megszűnik minden fálydalom. 

A temetés szűk családi körben zajlott.... Már mindenki elment, csak egy fekete kalapos ősz öregember áldogált a sír mellett, fülében csengtek Ágnes szavai, amit oly sokszor hallott és olvasott a képernyőn.... Nagyon szeretlek Alex..... De csak egypontba nézett, mert az emlékekbe merengve meg szünt körülötte a világ és nem látott mást, csak a fejfán lévő gyöngy betűket, amit Ő vésettett oda.

ITT NYUGSZIK: Mrs Ágnes Kaposy.